képek


Főoldal Tokaj-Hegyalja történelme
Tokaj-Hegyalja történelme Nyomtatás E-mail
A Tokaji borvidék történelme feltehetőleg még az itt lakó keltákkal kezdődött; ők telepítették az első tőkéket Hegyaljára, melyeket a honfoglalás korában Tarcal (Tusol) vitéz honfoglaló magyarjai gondoztak tovább.

Az 1241. évi tatárjárás sajnos olyan mértékű pusztítást okozott a területekben, hogy IV. Béla király olasz szőlőműveseket hozatott hazánkba, hogy ezen területeket is felvirágoztassák. Az olasz szőlőművesek Olaszi (Bodrogolaszi), Sárospatak és Liszka (Olaszliszka) községekben telepedtek le. Hozzáértésükkel, technológiájukkal az olasz vincellérek fektették le a hegyvidék világhírének alapjait.
 
A török dúlás ismét nagy veszteséget okozott mind a Tokaji, mind a többi magyar termőterületben. A Szerémség elfoglalt területeiről érkező arisztokrácia a Zempléni-hegység területein kezdett szőlőmívelésbe, s ekkor megnőtt az érdeklődés a magas beltartalommal bíró édes nedűk iránt.
A borvidék világhírű aszújának első írott említése 1570-re tehető, Szikszay Babricius Balázs Nomenklatura című művében szerepelteti a „Vinum passum-aszú szeőleő bor” kifejezést.
 
A tokaji népszerűségét a lengyel borkereskedők érkezése növelte. A lengyel és zsidó kereskedők felvásárolták a királyok italát, s még Svédországban is közkedvelt itallá vált a főurak körében.
 
 A háromrészre szakadt ország határai Hegyaljánál találkoztak egymással. Hegyalja helyzetét nehezítette, hogy míg területileg a Királyi Magyarország része volt, kulturálisan inkább az Erdélyi Fejedelemséghez kötődött, s folyamatosan a török támadásaitól is tartania kellett. Hegyalján szereztek birtokokat és építettek kastélyokat a Rákócziak is.
 
1631-ben Szepsi Laczkó Máté református lelkész elkészítette az első aszút Lórántffy Zsuzsanna fejedelemasszony részére. Ez az aszúbor a sátoraljaújhelyi Oremus-dűlő terméséből készült.
 
II. Rákóczi Ferenc számos esetben diplomáciai eszközként használta a tokaji aszút. A királyok politikai támogatását elnyerendő, több alkalommal küldött a nedűből XIV. és XV. Lajos részére, valamint I. Nagy Péter orosz cár és I. Frigyes porosz király udvarába. A Napkirály a „C’est le roi des vins, et le vin des rois”,  „ Ez a királyok bora, a borok királya” jelzővel illette.
 
Ekkora tehető a Tokaj-Hegyalja elnevezés - mely Tokaj városáról és az eredetileg csak Hegyalja nevű környező vidékről kapta a nevét - terjedése is, s a bort a könnyű megjegyezhetőség miatt tokaji bornak nevezték. A magyar Hegyalja elnevezést már a 16. században használták. A térség latin Districtus Submontaneus, azaz „Hegyaljai Kerület” neve később közigazgatási beosztásként is feltűnt.

Sajnos ekkortájt megkezdődött és elterjedt a tokaji borok hamisítása, az osztrák termelők érdekeiket féltve, gátolták a tokaji szőlőtermelést, s a magas vámok sem kedveztek a borkereskedelemnek.

Tokaj várát a 16-17. században Európa-szerte ismerték, ezért a külföldi borkereskedők a „tokaji bort” keresték az egész Hegyalján, és a vidék Európa-szerte mint „Tokaj hegyvidéke” (latinul Montium vitiferorum Tokaiensis, németül Tokayer Gebürg, Tokajer Wein-Gebürg) néven vált ismertté. Ez lassanként a magyarországi szóhasználatban is polgárjogot kapott, és a területet a 18. századtól kezdve Tokaj-Hegyaljának kezdték nevezni, a hivatalos Hegyalja név mellett. Ez utóbbit csak a 20. század elejétől váltotta fel hivatalosan is a Tokaj-Hegyalja név.

Tokaj-Hegyalja hanyatlás a filoxéria pusztításával tetőzött, mikor 10 év alatt szinte teljesen kihalt a szőlővidék. Erre az időszakra tehető az első nemzetközi per, ahol a tokaji termelők elérték a Tokaj név védelmét.
 
1707-ben a Rákóczi szabadságharc államapparátusa a magyar borvidékek részére országos minősítést rendelt el. A területeket öt csoportba sorolták, s első osztályú besorolást kizárólag Tokaj-Hegyalja kapott. Előtérbe került a dűlők szerepe, elhelyezkedése, s 1937-ben lefektették az eredetvédelem alapjait, szabályait.
 
A trianoni békeszerződés után újra vámkorlátok közé került az ország, s ez nem kedvezett sem a termelésnek, sem a kereskedelemnek. A II. világháború utáni államosítással háttérbe szorultak a magánbirtokok, a kézműves és minőségi borok helyét az igénytelen nagyüzemi termelés vette át.
A 90-es években megkezdődött a privatizáció a Tokaji borvidéken. Magánbirtokok alakultak, létrejöttek a hegyközségi szervezetek, s a minőség ismét teret nyert, hogy a tokajit ismét méltó helyére, piedesztálra emelje.

 
 

Szavazás

Melyik a kedvenc tokaji szőlőfajtája?
 

Látogatóink

Oldalainkat 2 vendég böngészi

Belépés




Lábléc

Copyright © 2012 Mádi Kör Eredetvédelmi Egyesület. Minden jog fenntartva.
A Joomla! a GNU/GPL licenc alatt kiadott szabad szoftver.
Fordította a Magyar Joomla! Felhasználók Nemzetközi Egyesülete

Támogatja a Joomla!. Designed by: Free Joomla 1.5 Theme, cc top level domain. Valid XHTML and CSS.